|
Természetes és szintetikus vitaminok
Az 1910-es években jutott el a tudomány odáig, hogy az évszázados
tapasztalatokat összegezze. A tápláléknak az energiát szolgáltató tápanyagokon,
az ásványi sókon és a vízen kívül egyéb járulékos anyagokat is kell
tartalmaznia. Ezeket az anyagokat Kazimierz Funk lengyel biokémikus nevezte el
vitaminoknak 1912-ben.
Az manapság már nem vitatható, hogy az egészséges élethez szükség van a
vitaminokra. A fejlett világban
(főleg a reklámok hatására) azonban olyan hatalmas igény támadt a vitaminokra,
hogy az természetes forrásból jószerint nem fedezhető.
Kísérleti úton megállapították, hogy a patkányok zavartalan fejlődéséhez
legalább két ilyen anyagra van szükség. Az egyik zsírban vagy zsíroldószerekben,
a másik pedig vízben oldódik. Ekkor nevezték el az elsőt A-, a másodikat
B-vitaminnak.
A vízben oldódó vitaminról kiderült, hogy a skorbutra hatástalan – tehát kell
lennie egy harmadik vízben oldódó anyagnak is. Ezt nevezték el C-vitaminnak.
Majd az A-vitaminról állapították meg, hogy két vitamin keveréke. A csukamájolaj
több órán át 100 °C-on tartva elveszti szaruhártyafekély (xeroftalmia) gyógyító
hatását, de az angolkórra még így is hatásos, ezért ezt D-vitaminnak nevezték
el. Később a harmadik zsírban oldódó anyagot E-vitaminnak nevezték, majd a
K-vitamin következett. Ezzel majdnem egy időben felfedezték, hogy a B-vitamin
sem egységes, így jutottak a B1-vitamin, majd később a hevítési kísérletek után
a B2-, B6-, és B12-vitaminok felfedezéséhez. Találtak még más alkotórészeket is,
amelyek kémiai szerkezetét már ismerték, ezeket kémiai nevekkel látták el
(például: biotin, nikotinsav, pantoténsav), de emellett B-komplexen belüli
számmal is (sőt, egyeseket több jelöléssel is, például biotin: B7-vitamin,
H-vitamin). Később természetesen a többi vitamin szerkezetét is meghatározták.
A jelenleg forgalomban lévő vitaminkészítmények döntő többsége szintetikus
vitaminokat tartalmaz (kivéve bizonyos, méregdrága bio-multivitamin
készítményt). Egyre többen kezdik azonban górcső alá venni, hogy vajon a
természetes, illetve a szintetikus vitaminok élettani hatása azonos-e.
A kérdés egy 2002. évi érdekes kísérlet eredményeinek nyomán került felvetésre.
Mint azt már hasábjainkon is közöltük, Dean MacAndrew önként jelentkező egyetemi
hallgatókkal végzett kísérletet. Korábban ismert tény, hogy a B-vitamin
csoportba tartozó vitaminok serkentőleg hatnak az idegrendszer egyes
területeire. A vizsgálatok során a kísérleti alanyok egyik csoportja sok
B-vitamin komplexet tartalmazó, a másik pedig ebben szegény gyümölcsöt szagolt
két hónapig naponta 30-60 percig.
A kísérletei csapat azt tapasztalta, hogy a B-vitaminokban gazdag gyümölcsök
illata erősítette a rövid távú emlékezetet és a koncentráció. Főként a banán
hatott kedvezően az agy bizonyos területeinek a működésére. A eredmény
mindenképpen meglepő: elég csak szagolgatni a természetes vitaminforrásokat,
hogy a vitaminjaik jótékony hatását élvezzük. (természetesen a kísérleti alanyok
nem tudták, mely paramétereket fogják a vizsgálók mérni). A kísérlet meglepő
eredményeivel sokáig senki nem tudott mit kezdeni, amíg a tudósnak tavaly eszébe
jutott, vajon meg tudja ismételni a kísérlet eredményei szintetikus B-vitamin
készítmény szagolgatásával. Tippeljetek: sikerült?
Hát nem. Akármilyen büdös is volt a polibé tabletta, mérhető eredményt nem
hozott a szagolgatás.
|
