Természetes és szintetikus vitaminok




Az 1910-es években jutott el a tudomány odáig, hogy az évszázados tapasztalatokat összegezze. A tápláléknak az energiát szolgáltató tápanyagokon, az ásványi sókon és a vízen kívül egyéb járulékos anyagokat is kell tartalmaznia. Ezeket az anyagokat Kazimierz Funk lengyel biokémikus nevezte el vitaminoknak 1912-ben.
Az manapság már nem vitatható, hogy az egészséges élethez szükség van a vitaminokra. A fejlett világban (főleg a reklámok hatására) azonban olyan hatalmas igény támadt a vitaminokra, hogy az természetes forrásból jószerint nem fedezhető.

 

Kísérleti úton megállapították, hogy a patkányok zavartalan fejlődéséhez legalább két ilyen anyagra van szükség. Az egyik zsírban vagy zsíroldószerekben, a másik pedig vízben oldódik. Ekkor nevezték el az elsőt A-, a másodikat B-vitaminnak.
A vízben oldódó vitaminról kiderült, hogy a skorbutra hatástalan – tehát kell lennie egy harmadik vízben oldódó anyagnak is. Ezt nevezték el C-vitaminnak. Majd az A-vitaminról állapították meg, hogy két vitamin keveréke. A csukamájolaj több órán át 100 °C-on tartva elveszti szaruhártyafekély (xeroftalmia) gyógyító hatását, de az angolkórra még így is hatásos, ezért ezt D-vitaminnak nevezték el. Később a harmadik zsírban oldódó anyagot E-vitaminnak nevezték, majd a K-vitamin következett. Ezzel majdnem egy időben felfedezték, hogy a B-vitamin sem egységes, így jutottak a B1-vitamin, majd később a hevítési kísérletek után a B2-, B6-, és B12-vitaminok felfedezéséhez. Találtak még más alkotórészeket is, amelyek kémiai szerkezetét már ismerték, ezeket kémiai nevekkel látták el (például: biotin, nikotinsav, pantoténsav), de emellett B-komplexen belüli számmal is (sőt, egyeseket több jelöléssel is, például biotin: B7-vitamin, H-vitamin). Később természetesen a többi vitamin szerkezetét is meghatározták.

A jelenleg forgalomban lévő vitaminkészítmények döntő többsége szintetikus vitaminokat tartalmaz (kivéve bizonyos, méregdrága bio-multivitamin készítményt). Egyre többen kezdik azonban górcső alá venni, hogy vajon a természetes, illetve a szintetikus vitaminok élettani hatása azonos-e.


A kérdés egy 2002. évi érdekes kísérlet eredményeinek nyomán került felvetésre. Mint azt már hasábjainkon is közöltük, Dean MacAndrew önként jelentkező egyetemi hallgatókkal végzett kísérletet. Korábban ismert tény, hogy a B-vitamin csoportba tartozó vitaminok serkentőleg hatnak az idegrendszer egyes területeire. A vizsgálatok során a kísérleti alanyok egyik csoportja sok B-vitamin komplexet tartalmazó, a másik pedig ebben szegény gyümölcsöt szagolt két hónapig naponta 30-60 percig.

A kísérletei csapat azt tapasztalta, hogy a B-vitaminokban gazdag gyümölcsök illata erősítette a rövid távú emlékezetet és a koncentráció. Főként a banán hatott kedvezően az agy bizonyos területeinek a működésére. A eredmény mindenképpen meglepő: elég csak szagolgatni a természetes vitaminforrásokat, hogy a vitaminjaik jótékony hatását élvezzük. (természetesen a kísérleti alanyok nem tudták, mely paramétereket fogják a vizsgálók mérni). A kísérlet meglepő eredményeivel sokáig senki nem tudott mit kezdeni, amíg a tudósnak tavaly eszébe jutott, vajon meg tudja ismételni a kísérlet eredményei szintetikus B-vitamin készítmény szagolgatásával. Tippeljetek: sikerült?

Hát nem. Akármilyen büdös is volt a polibé tabletta, mérhető eredményt nem hozott a szagolgatás.

Minden jog fenntartva. Az oldal Székely János tulajdonát képezi.